Katapult

Keszul a kovetkezo hetvege, csikorognak a penteket varo hajos buli kerekei, huzodik hatra a vilag tobb ertelemben is, indulok ki a telbol, a mai este jelentos reszet a tengerperton toltottem, mar eleg meleg volt ahhoz, hogy egy konnyu zako es egy meg konnyebb pullover tarsasaga eleg legyen, a bicigli felallitva fejere, tolem bizonyos 20 50 es 100 meteres tavolsagban embercsoportok beszelgettek, fulembe, miutan a mai zenei termest tartalmazo mp3at kivettem a fulembol hangfoszlanyok szurodtek bele az elektronikus zorejek helyere. A tengerben elbillegett elottunk egy kissebfajta hajo, talan tengeralattjaro piros es feher lampaval a tetejen, es a part elott ulo emberek elott ket feher csik rajzolodott ki a homoksavval parhuzamosan, nevetesek, a kezem ideges tunetmozdulatai, az eros feher feny, egy darabig zavartsag vett rajtam erot, s ugy ereztem, nem tudatos gondolataim egysege, mint a hiperaktiv ember ill. akar egyfajta gondolati szecesszio, ha nagyon akarjuk skizofrenia. Pentek este hektikus bucsuzas marokkoi ex szomszedomtol, meg egy utolso ketsegbeesett bicigli biznisz, egy delafrikai oszes haju, de fiatalos szemu kollega besorozott tesztoszteronrohamai, a kanadai ennel orultebb suttogasa es intelektualis kenyelmetlensegerzete, hogy kozeledjen az delafrikai lobotomikus elmeallapotahoz. Az immaron ketseges uzletek szinhelyeve valo barban dolgozott lany arca felbukkant elottem egy par alkalommal, s megrazta fejet, s eltunt egy jazzfranciasapkas fekete fogsor tulajdonosanak rogos kezet fogva. A wales –i snowboardozo fiu aznap este szakitott francia baratnejevel, europai finomsaggal idozitve a pentek esti szorakozashoz, a kanadai suttogasa elvitt minket kedvenc kis “pijo”(alias tredy) barjaba, ahol az ott lako laptopot megragadva a tolem lopott zenegyujtemenybol csiholt muzsikat, engem ekozben a meltotlan szemelyemnek tobb alkalommal is kituzot, ill. karlancot ajandekozott 40-50 ev koruli Carmen Ortega zaklatott mar megint, most mar egy kicsit duhosen, hogy meg mindig nem emlekszem ra, igy kanadait kezdtem el zaklatni eletemmel es zenei stilusommal. Guatemalai biciglis erkezett, kopasz feje sapka alatt folytatta kerek vigyorgasat, munkahelyi faradtsagat egy tablettaba rajzolt feher es kerek mosollyal enyhitettem, o is otthon volt a barban, mar a spajzban is sikerult tobb alkalommal aludnia, eme ejszakan en ott maradtam egy pohar vorosborral es Carmennel, es frusztralt afrikai zenesszel, kivel “Fuck Espana!” –t rikoltoztunk, neki abszint-arcu baratnoje, faradt mosolya, ok mar azon hetvegen francia foldon kezdtek szerencset vallalni Bonny es Clyde –kent. A walesi hivott, s miutan tobb alkalommal tobbszorosen szimplifikalva a bar ill. jomagam fellelhetoseget emlegettem, vidam megerkezeset a bajor sor vegezte be, s varatlan eltunessel buntette. Sala Apolo, heveny rangatozas agressziv zenere jokedvu, almodozo tekintetu embertarsakkal, mit a feher feny, s a kidoboember exageralt jelenlete es letebe vetett hite szakitotta meg. A tavozas szornyu, de megszokott volt, a kanadai fekete pupillaju katalan kislanyokat zaklatott, kozvetlenul ezutan torpe pornosztar cimbi erkezett meg, ki reggeli larvaallapotunkat latva hamarosan hazasetalt mellekallasbeli lakhelyenek, a Bagdad sztriptizbarnak helyszinere. A elelott kaveivas rovid nemafilmjet delutani madarcsicserges kovette kozvetlenul 3 ora delutan, telefonom baszk lakotarsno panik sms –e, edesanya, s baszk cimbi erkezik feloran belul, s vajon van –e valami “chungo” alias beteges, megvetendo, sexo, drogas, stb. a lakasban. Standard reggeli kave kotelezo rutinja utan folzizegtem a Gracia –ig, ott meg egy “flai” –ra jutott idom, ahogy megerkezett a kedves csalad, szinte atmenet nelkul krumplit kezdtek el hamozni, mikozben en merev nyakkal Karady Katalint raktam kovetkezonek a Tracktorban. A disznoolesrol is szo esett, edesanya kedvesen mosolygott. St. Jordi napja, biciglire ules, es a Arc de Triumf mogotti piacba belebiciglizes, dobok, es ostermeloi fokhagymas szosszal leontott krumpli, massziv csokolade-peksutemenyek, kisgyerekkek rohangalnak, s a playan elfogyasztott 2.5 euroba kerulo tunas bocadillo az elvileg sutemenyboltkent adozo kozelkeleti hermanok altal futtatott bizniszben, a delamerikai pareja mellett ulve halgatva olasz turistalanyok kereszteny elkeseredeset az ellopott taska miatt, egy kicsit a Park de la Ciudatella –ban biciglikerek kattogasa a fuvon atszurodo napfenyben, a piac, tobb oraig dobok, mik meg a pentek estetol zizego fejemig is eljutottak, hat igen, mar igen varom ezt.

Ordnung und Recht

Egy honap vissza… Ujonnan sult WiW –es ismerosokkel indultunk be a varosba kotelezo pakisztani sorrel kezunkben a Macarena pici de finom house klubjaban tartozkodni egy keveset, a baszk lakotarsno figyelmezteteset “Greg, si te vas por ahi, hara hostias!” nem gondoltam vegig, az futott vegig a fejemen, hogy mar az elozo Barcelona kornyeki foglalt hazban megtartott osszpunkzenei rendezvenyen, es punk contra skin tomegverekedest kovetoen civil erdeklodesemet es informacioigenyemet a kek katalan rendor botcsapasokkal elegitette ki, minek surujebol a gall lakotarsno halaszott ki, noverkei humanitasanak megfeleloen. Mar a ramblahoz fordultunk be es par meter valaszthatott el minket a nigeriai csajoktol, mikor kissebb csoportokba rendezodott alternativ oltozeko fiatalok rohantak felenk, hatrafele karomkodva es kissebb nagyobb, konnyebb nehezebb targyakat dobalva hasonlo iranyba. Elporoztak mellettunk, anarchistaknak tuntek. Halvanyan felremlett a “botellon”(uccan ivas) –ert zajlo tuntetes aktualitasa, s mivel ket holggyel tartozkodtam, nem is gondolhattak a rend orei semmi rosszra, aztan eszembe jutott a kek(roham?) rendor ketseges ertekitelo kepessege, s megtorpantam. A ramblara ero ut vegebol 5 db kek pajzs haladt felenk tyuklepesben, mi kozben kisse elbizonytalanodva felejuk haladtunk arra gondolvan, hogy tan kiternek, hat nem igy tortent, loveseket hallottunk, vagyis inkabb pukkanast, es a tomegoszto fegyver gumilovedeke egyenlore elkerult minket, igy boldogan megkonnyebbulve kacagva visszafordultunk, hogy egy masik utcabol beterve lassuk meg a ramblan tortent, es meg akkor is torteno pusztitast, az ego kukakat, majdnem minden telefonfulke osszetoreset, a Rambla del Raval(a tuntetes eredeti helyszine) kek rohamautoval valo lezarasat, es a szituacioba teljesen veletlenul belecsoppent zold feher bohocsapkaban pompazo ireket, kiknek St. Patrick napjuk volt, reggel ketto ora fele mar talan eppen jozanodhattak, valamelyikuk kitagult “Jaj de erdekes” szemmel setalt, valamelyikuk mar aktivan ellanallva rohant a rendet fenntartani kivano erok elol. Termeszetesen csupan tiszteletbol vasaroltunk meg egy Estrella –t a kozelunkbe eso immaron munkalehetosegeben veszelyezetett pakisztanitol, es neztuk egy darabig az elenk tarulo cirkuszt. Embercsoportok futottak el mellettunk fel, s le a ramblan pukkanasoktol kiserve. Roviden megkerdeztem telefonban gall ex lakotarsamat, aki potencialisan rendori eroszak aldozata lehetett volna aznap este, hogy mivan, de a maga szerencsejere otthon maradt(masik este is bevittek sajnos, inkooperativitas miatt), kesobb ugy meseltek el, hogy eloszor a tuntetok kezdtek el magukat osszeverni, utana jottek a normalrendorok, mindenki oket kezdte el utlegelni, ezutan jottek a rohamrendorok, kik valogatas nelkul a barokbol kilepo illuminalt klienseknek is osztottak bokezuen a madera -bol. Az ejszaka tovabbi reszet a fentebb emlitett szorakozohelyen toltottuk, kedves WiW ismerosok egyik fele BCN –i ragadozo szellemet asszimilalva tobb bacardi colat, s ket sort is talalt a pultra lerakva, buta diszkopatkany mela tekinte elol szilaj gyorsasaggal elteve. Most….tavasz... A 4napos hetvege vasarnapja, lassan szivarognak vissza lakotarsaim a pisoba, ugy mint az emlekeim az elmult napokrol, az elozo hetveget meghazudtolo meleg, a bicigli fehersegetol es szemembe villano napsutestol megszakitott arcok, pillanatok, delutani beszelgetesek, reggeli gyengedseg, mentalis es fizikai erofeszites, a varos kinyilasa, megduzzad, mint egy szivacs, s magaba szivja az uj emberanyagot, az illatokat, szineket, s a formakat. Mikozben megprobalom nem elveszteni a fejem az impressziok hatasa alatt, de valojaban realtime ertekelesre nincs ido, minden tul gyorsan tortenik, hogy tervezo illetve ertekelo folyamatokat vegezzen a fejem, magyarul nem igazan tudom mivan, csak kis tudatos sodrodo magja vagyok a kollektiv kaosznak. Jol kezdodott a hetvege, megvertek Berlusconit, s egy masik mafiozot is lekapcsoltak Sziciliaban. Magyarorszagon is 4 ev szocializmus varhato, ennek talan nem mindenki orul most, de szep tanulsag az ellenzeknek, az europai jobb-ball EU-standard metronomjanak klausztrofobikus csendje, egy valodi alternativa vesztett hit jelenje. A csutortok delutant a Flaherty´s Irish Bar elott toltottem, meghalgattam egy regi walesi kollegam blues -at, miszerint fiatal francia baratnoje nem szeretne a varos szerelmi Las Vegas –ban mindent egy kartyara feltenni, igy kozos snowboardozassal probalja felebreszteni az elveszett intimitast s kotodest. Reszemrol pszichedelikus tunetkezelessel probaltam segiteni a bajon. Ezutan hozzam hasonlo koru magyar honfitarsnonek szavaltam el aktualis oruleteimet egy potato wedges meg egy sor mellett, s hallgattam meg cserebe en is az o szerelmi spektrumanak vulkanologiajat. Hazaerve 2 korul lakotarsaimmal elfogyasztottuk hamar a megmarado boros kolat, megosztvan felelmeinket es elvarasainkat szorakozast, s pszichedelikus utazasokat illetoen. Pentek delutan 2kor kezdodott kaveval s cigarettaval, s folytatodott pizsamasan techno, s magyar oldies halgatassal, bananevessel s delutani telefonikus konverzaciok legiessegevel, egy kedves pszichedelikus utazasra indulo vendegem biciglis es egy geisham koincidalo megerkezesevel. Elegans es vidam beszelgetesunket nagymamam aggodo hivasa szakitotta felbe, mikor felneztem, mar csak szivemnek kedves konkubinam ult elottem a laptop mogott, mosolygott, s a reggel mar a karjaiben talalt hasonlo mosollyal, mint amikor kozvetlenul tudatom elvesztese elott a “Pancsolo kisleany” szam alatt szajaba vette a kis rozsaszin szivet, mi hasonlitott enyemhez. A szombat a kave es a cigatta utan elrohant a penteki banannal a kezeben, s magam pedig gall noverke lakotarsno radikalis(szkin) frizuravaltasanak megcsodalasa utan legurultam a tengerpartra, ott szakallas moldovai New Yorki szintugy biciglivel levo szimpatikusan paranoid ex kollegara talaltam, kivel a feminin temakat felreteve rogton a legteret tudatosan szennyezo allami szintu osszeeskuveselmelettel farasztottuk elmenket. Beszelgetesunk kozben az egre mutogattunk agitaltan, a Beach barokbol bacardijuk mogul kinezo nemetek erdeklodve nezelodtek. Az este folyaman a londonbol erkezo ismerosok ilyeszto unalmassaga es a Sala Apolo, ill. annak zenevilaga iranti averzioja nem nyerte el tetszesemet, remulten rohantam haza az engem varo hegyek, s volgyek iranyaba. Vasarnap, du. 2 ora ismet, 37,6 ºC, talan egy kicsit kevesebb mint az enyem, de en lazban egek, igy nem szamit, rohanas a playara, meleg, s nedves homok talpam alatt, a malaj turista atelt onabrazolasa digitalis kamerajanak segitsegevel, teljes egzisztencialis maganyban, magasztosan, nevetsegesen. Konnyu, kremmel toltott peksutemenyt, ugynevezett “Churro” –t fogyasztunk, gyerekek setalnak anyukakkal, egy valoszinuleg az Egyesult Kiralysagban felnott pakisztani fiatalember baratnojevel erdeklodve nez felem magyar hangvilagom csengese nem hangzik eredeti spanyolnak a fulenek. Nem is baj, hiszen en mar regebben itt vagyok mint o, nem is kellett meg kertesznadragot vasarolnom, hogy boldog lehessek.