 Keszul a kovetkezo hetvege, csikorognak a penteket varo hajos buli kerekei, huzodik hatra a vilag tobb ertelemben is, indulok ki a telbol, a mai este jelentos reszet a tengerperton toltottem, mar eleg meleg volt ahhoz, hogy egy konnyu zako es egy meg konnyebb pullover tarsasaga eleg legyen, a bicigli felallitva fejere, tolem bizonyos 20 50 es 100 meteres tavolsagban embercsoportok beszelgettek, fulembe, miutan a mai zenei termest tartalmazo mp3at kivettem a fulembol hangfoszlanyok szurodtek bele az elektronikus zorejek helyere.

A tengerben elbillegett elottunk egy kissebfajta hajo, talan tengeralattjaro piros es feher lampaval a tetejen, es a part elott ulo emberek elott ket feher csik rajzolodott ki a homoksavval parhuzamosan, nevetesek, a kezem ideges tunetmozdulatai, az eros feher feny, egy darabig zavartsag vett rajtam erot, s ugy ereztem, nem tudatos gondolataim egysege, mint a hiperaktiv ember ill. akar egyfajta gondolati szecesszio, ha nagyon akarjuk skizofrenia.
 Pentek este hektikus bucsuzas marokkoi ex szomszedomtol, meg egy utolso ketsegbeesett bicigli biznisz, egy delafrikai oszes haju, de fiatalos szemu kollega besorozott tesztoszteronrohamai, a kanadai ennel orultebb suttogasa es intelektualis kenyelmetlensegerzete, hogy kozeledjen az delafrikai lobotomikus elmeallapotahoz. Az immaron ketseges uzletek szinhelyeve valo barban dolgozott lany arca felbukkant elottem egy par alkalommal, s megrazta fejet, s eltunt egy jazzfranciasapkas fekete fogsor tulajdonosanak rogos kezet fogva.
 A wales –i snowboardozo fiu aznap este szakitott francia baratnejevel, europai finomsaggal idozitve a pentek esti szorakozashoz, a kanadai suttogasa elvitt minket kedvenc kis “pijo”(alias tredy) barjaba, ahol az ott lako laptopot megragadva a tolem lopott zenegyujtemenybol csiholt muzsikat, engem ekozben a meltotlan szemelyemnek tobb alkalommal is kituzot, ill. karlancot ajandekozott 40-50 ev koruli Carmen Ortega zaklatott mar megint, most mar egy kicsit duhosen, hogy meg mindig nem emlekszem ra, igy kanadait kezdtem el zaklatni eletemmel es zenei stilusommal.
Guatemalai biciglis erkezett, kopasz feje sapka alatt folytatta kerek vigyorgasat, munkahelyi faradtsagat egy tablettaba rajzolt feher es kerek mosollyal enyhitettem, o is otthon volt a barban, mar a spajzban is sikerult tobb alkalommal aludnia, eme ejszakan en ott maradtam egy pohar vorosborral es Carmennel, es frusztralt afrikai zenesszel, kivel “Fuck Espana!” –t rikoltoztunk, neki abszint-arcu baratnoje, faradt mosolya, ok mar azon hetvegen francia foldon kezdtek szerencset vallalni Bonny es Clyde –kent.

A walesi hivott, s miutan tobb alkalommal tobbszorosen szimplifikalva a bar ill. jomagam fellelhetoseget emlegettem, vidam megerkezeset a bajor sor vegezte be, s varatlan eltunessel buntette. Sala Apolo, heveny rangatozas agressziv zenere jokedvu, almodozo tekintetu embertarsakkal, mit a feher feny, s a kidoboember exageralt jelenlete es letebe vetett hite szakitotta meg. A tavozas szornyu, de megszokott volt, a kanadai fekete pupillaju katalan kislanyokat zaklatott, kozvetlenul ezutan torpe pornosztar cimbi erkezett meg, ki reggeli larvaallapotunkat latva hamarosan hazasetalt mellekallasbeli lakhelyenek, a Bagdad sztriptizbarnak helyszinere.

A elelott kaveivas rovid nemafilmjet delutani madarcsicserges kovette kozvetlenul 3 ora delutan, telefonom baszk lakotarsno panik sms –e, edesanya, s baszk cimbi erkezik feloran belul, s vajon van –e valami “chungo” alias beteges, megvetendo, sexo, drogas, stb. a lakasban. Standard reggeli kave kotelezo rutinja utan folzizegtem a Gracia –ig, ott meg egy “flai” –ra jutott idom, ahogy megerkezett a kedves csalad, szinte atmenet nelkul krumplit kezdtek el hamozni, mikozben en merev nyakkal Karady Katalint raktam kovetkezonek a Tracktorban. A disznoolesrol is szo esett, edesanya kedvesen mosolygott.
St. Jordi napja, biciglire ules, es a Arc de Triumf mogotti piacba belebiciglizes, dobok, es ostermeloi fokhagymas szosszal leontott krumpli, massziv csokolade-peksutemenyek, kisgyerekkek rohangalnak, s a playan elfogyasztott 2.5 euroba kerulo tunas bocadillo az elvileg sutemenyboltkent adozo kozelkeleti hermanok altal futtatott bizniszben, a delamerikai pareja mellett ulve halgatva olasz turistalanyok kereszteny elkeseredeset az ellopott taska miatt, egy kicsit a Park de la Ciudatella –ban biciglikerek kattogasa a fuvon atszurodo napfenyben, a piac, tobb oraig dobok, mik meg a pentek estetol zizego fejemig is eljutottak, hat igen, mar igen varom ezt.

|
|
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal